Megérkeztem Isztambulba vasárnap reggel. Kijöttek elém és rögtön kezembe nyomtak egy helyi mobilt, benne 4-5 általam is ismert kolléga mobilszámával. S ugyan rögtön tájékoztattak, hogy a lakás, amiben lakni fogok, nem foglalható még el, mert beázott az elektromos rendszer, de a dékán (büntetőjogi tanszék vezetője) rögtön befogadott a lakásába, úgyhogy most még vendég vagyok… Hiszen amúgy, ha ennyi időre megy az ember valahova, akkor a vendégeskedési fíling nem él, akkor – még ha időlegesen is – csupán egy lesz a többiek (a kollégák) között, olyan tehát, akinek nem kell minden percét lefoglalni és kitölteni. De most még nem ez van, úgyhogy egész délután jártunk a várost, rögtön el is sétáltunk a Bebek nevű városrészbe. A Boszporusz partján található ez a negyed, jóval északabbra, mint a szokásos turista-körzetek és pontosan annyi kávézó és kajálda van ott, mint ebben a városban mindenhol – de a helyiek szerint a Bebekbe járnak a sztárok. Mármint az ő sztárjaik, a jó kocsijaikkal. És tényleg, luxusverdákból lehetett látni párat a parkolókban. 

A sirályokat imádom. Szeretem a hangjukat és azt az érzést, amit keltenek bennem: a tengeri sirály rikácsolása – bármilyen furcsa is – mindig a nyarat idézi a szívemben, szóval itt aztán tényleg jól érzem magam. Ja, a sztambuliak azért annyira nem rajonganak értük: hangosak, szemtelenek és valószínűleg (ezt már én mondom) az ürüléküket is ott teszik le, ahol rájuk jön a muszáj. A parthoz közeli kávézók környékén mindig csapatostul portyáznak… Mondjuk annak örülök, hogy annyira nem szemtelenek mégsem, mint például a szegedi verebek az Acapellában: a verebektől megszokott, asztalon landolási akció ezektől a nagytestű madaraktól egészen ijesztő is lenne…

Isztambul a maga 15-17 millió (vagy 20?) lakosával igazi metropolisz. Igen-igen, bárkit kérdezek, mást mond a lélekszámról, de mondjuk az, hogy az eltérések akár egy budapestnyi lakosságot is jelenthetnek, mutatja az itteni léptékek nagyságrendjét. Nekem végülis mindegy, hogy 15 vagy 20 millió-e, hiszen a sokaságérzés különbségeire kb. néhány millióig vagyok érzékeny. Úgy értem, hogy a néhány milliós városokban (amennyiben nem extrém kicsi az alapterületük) már turistaként is belebotlunk olyan helyekbe, ahol kevesebben járnak. De az ekkora metropoliszokban mindig és mindenhol nagy tömeg van, a külvárosokba meg nem szoktunk járni – bár lehet, hogy ott is nagy a tömeg. Sanghajban ez volt a tapasztalatom egyszer, amikor kocsival kimentünk a városból: a külvárosi lakónegyedekben is pontosan annyi ember tömegelt a járdákon, meg az utakon, mint a frekventált belső negyedekben, s aztán egyszer csak mintha elvágták volna az emberáradatot… de akkor már kint voltunk a városból végleg.

Aztán e város két világ határán van, s volt is mindig, vagy ha úgy tetszik két világban is metropolisz egyszerre – ez alapvetően meghatározza a képét és hangulatát, az emberek hozzáállását.

Az emberek hozzáállásáról persze már megérkezésem napján rögtön értesültem: komoly belpolitikai „helyzet” van több szempontból. Készülnek a kommunális választásokra, s Isztambulban különösen, mivel itt az a mondás, hogy a nyerő párt, aki aztán a polgármestert adja, az fogja megnyerni az országgyűlési választásokat is. Meg nyáron elnökválasztás lesz, közvetlenül a nép által – ilyen itt még nem volt, nemrég változtatták meg a jogszabályokat –, szóval erre is gyúrnak a politikusok. És hát elég komoly lehallgatós botrány van itt is, közzétettek egy többezres névjegyzéket, hogy kiket hallgattak le az elmúlt 2-3 évben… Ennek kapcsán vesztegetéses sztorik is napvilágra kerültek a felsőbb politikai körök érintettségével… Szakmába vágóan is megjegyezhető, hogy igen sok olyan büntetőeljárásra is fény derült, amelyek mérsékelten voltak jogszerűek. Így hát érthető, hogy eléggé nagy a felzúdulás és felfordulás. Szombat este is volt valami balhé az egyik negyedben, vagyis jó sok rendőr követett alig száz tüntetőt, atrocitásra nem került sor. De azért a kolléga, aki ott lakik, remegő lábakkal ment haza, mikor látta a rendőrök óriási számát… Hát igen, a karhatalom látványa még a jogkövető polgárokban is tompa nyomást eredményez gyomortájékon, a lábremegésről nem is beszélve. A helyiek szerint egyébként a mostani demonstrációk nem vészesek... Azt hiszem, egy darabig nem fogok arrafelé mászkálni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.