Isztambulnak sok neve volt a történelemben, Bizánc, Konstantinápoly (Kostantinopolis; Kustantiniya: arabosan), Új Róma (Nea Rhome), de volt Islambol, Sa’adet is. A Bizánc (latin: Byzanhyium) elnevezéssel kezdődött – tán egy Bizas nevű trák nevére vezethető vissza, aki kereskedőként itt telepedett meg még az idők hajnalán. Úgy értem, a mi időnk hajnalán... 

Aztán Konstantinápoly megszületéséig (324) ez így is maradt. Azonban görög eredetre visszavezethetően mindig is (?) használtak az Isztambul elnevezéshez hasonló neveket, írásos emlékek azt rögzítették, hogy a keresztények Istimboli, a moslimok Stambol névvel illették a ma történelmi belváros területét, méghozzá „a városban” jelentéssel: (ei)s tin poli(n). De használták még az Astambult is. A trágár szójátékokat kérem mellőzni. :-)

Ebből a sárga könyvből vagyok ilyen tájékozott egyébként.

Hogy miért tartom fontosnak mindezt leírni? A helyzet az, hogy török kollégáim szerint nemcsak a múzeumokat és a szép környéket kell megismernem, hanem például az egyetemi játszmákat is, így nagy előszeretettel mesélnek egyetempolitikai döntésekről, egyetemen belüli érdekérvényesítési mechanizmusokról és hasonló finomságokról. Nos, az érdekes az, hogy eddig még nem tudtak újat mondani, itt se nagyon különbözik a „rendeltetésszerű” működés a miénktől. Mégis, amikor először véltem párhuzamokat felfedezni, hangot is adtam meglepetésemnek, s erre az egyik kolléga azzal nyugtázta felismerésemet, hogy „Isten hozott, Bizáncban”.

Vethetem máris le az antik korokhoz fűződő romantikus attitűdöt… 

@romantikus attitűd:

http://www.antoine-helbert.com/fr/portfolio/annexe-work/byzance-scenes.html

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.