Így szólítják a tanárt, a professzort , az m a végén birtokosjelzőt jelent. Asszem. A hodzsam valóban pater familias az intézetben, aki meghatározza a mindennapi élet szabályait. De tényleg. Ha azt akarja, hogy mindenki vele ebédeljen, akkor összegyűlnek a tanszéki tárgyalóban és együtt esznek vele. Még azok is visszódalognak ilyenkor, akik el merészeltek menni a menzára. Meg aztán például a jelenlétében az asszisztensek engem nem tegezhetnek (mondjuk németül), de például nem is mernek angolul se megszólalni, nehogy valamit rosszul mondjanak. A minap megértettem ezt a fajta passzivitást: az egyik közös vacsoránál éppen sikerült szóra bírni két fiatal kollégát, majd belebotlottunk egy szóba, amit nem értettek, s elismételtem kétszer még. Erre hodzsam felkapta a fejét, és törökül elmagyarázta nekik, hogy mit jelent. De mivel jó sokáig és elég vehemensen osztott, úgy vélem, abbéli kifogásának is hangot adott közben, hogy hogy lehet ezt a szót nem ismerni. Amúgy a deadline volt a bűnös. Ezt követően inkább török szavakat tanultunk…

Középen minden török atyja, Atatürk (ata = apa) és mellette a tanulnivágyó ifjúság. Ahogy elnézem, a fiatalember valszeg jobban forgatta a zászlórudat, mint a jogkönyveket.

A szobor az épp tatarozás alatt álló főépület előtt áll. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.