Valahogy egyszer kicsúszott a számon, hogy de jó lenne partizni.  24 órán belül már túl is voltunk rajta…

Egy nagyon felkapott helyre vittel három török hölgy, s hát, én is megértettem, hogy mire a nagy felhajtás. A Cahide Cümbüs egy olyan szórakozóhely, ahol a hét 3-4 napján transzvesztita show van, enni és táncolni is lehet. A női név mellett a cümbüs herceget jelent, talán érthető is, hogy miért. A dekoráció elképesztően eklektikus és luxuriőz, nem kicsit a giccsben kalandozik, de összhatását tekintve tulajdonképpen lenyűgöző.

Amúgy, hetekkel előtte kell asztalt foglalni, de az ismerősnek, aki szervezte – úgy vettem észre – szabad jegye van, s elég jó asztalt is kaptunk. Időre kellett menni, mert a vacsora akkor kezdődött – ugyanazt a menüt eszi végig mindenki, étel nélküli jegy a show idején nincs. S hát, a művészek végigjárták az asztalokat, hozzánk is többen odajöttek. Voltak a nagyon karcsú és nagyon magas travik, és hát nagyon szépek is (kis helyes cicikkel), meg volt két milóivénusz is… Apám, ekkora donnákat még életemben nem láttam. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez a két út van a művészek között, ha tehát nem tudsz nagyon vékony maradni, akkor lehet, hogy felhizlalnak…

A kaja közben félóránként egy-egy zenés, táncos szám volt, tulajdonképpen színes revüműsort adtak néhány órán keresztül. Ketten még szépen énekeltek is. Volt szép hastánc is, 8 lány és két fiú – láttam már ilyet korábban is, s el kell mondanom, a fiúhastánc nagggyon extra.

A műsorszámok között ment a török/nem török popzene és úgy az előételek után járva már az emberek elkezdtek az asztalok között táncolni. Amikor végefelé közeledett a műsor, úgy éjfél felé azt vettem észre, hogy a pincérek az asztalok helyére könyöklőket helyeznek el – senki sem morgott, biztos tudták a vendégek is –, azaz lassan el fog kezdődni az igazi densz. És valóban, mihelyst az utolsó díva is levonult a színpadról, elindult a kemény tuctuc. Úgy értem, török tuctuc.

Bevallom, van a török popzenének olyan gyümölcse, amit szívesen hallgatok, de azért itt nem mindegyik volt ilyen… S mivel társaim is hasonlóan gondolkodtak, nem sokkal éjfél után már haza is mentünk.

A designerek, akik az egészet megkomponálták, csináltak még két helyet Isztambulban (mindkettőben jártam már), az Arabesque-et ismered, Zsolti, Te is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.