Ahogy azt már - talán - korábban is írtam, az Isztambul Egyetem jelenlegi rektori épületegyüttese még az oszmán birodalom idején épült, valamikor a XIX. században. Ami az akkor épült állami épületekre egyaránt jellemző volt, erre az épületre is igaz: nagyon gazdag díszítésű és nagyon előkelő benyomást keltő külsőt és belsőt teremtettek az alkotók. Az épület, ami ma a professzori menza, hasonló célokat szolgált korábban is, s egyébként többé-kevésbé teljes pompájában megmaradt. Ez azért érdekes, mert török kollégáim szinte szabadkozva (de azért nagyon büszkén) szoktak beszélni a menza (és a főépület) rendkívüli külsőségeiről, mert hát persze ők is megállás nélkül sajnálkoznak a felsőoktatás alulfinanszírozásán. Nos, e tárgyban engem nem tudnak "felül"-sajnálni. Sajnos. 

Azok kedvéért, akik ide készülnek: az Isztambuli Egyetem gyökerei 1453-ra vezethetők vissza, szultáni alapítással jött létre, majd mai szervezeti formáját Atatürk felsőoktatási reformja adta meg (1933-ban). 

A napi menü: leves, saláta, főétel, nasi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.