No meg a jófajta őrület. Ma is menni kellett a gyakorlatra (még mindig nem hiszem el, hogy ez tényleg az), hiszen három részre van osztva az évfolyam, mindenkinek kijár a jóból. Előtte kollektíve ráhangolódtunk az előadásra. Ez azt jelentette, hogy sétálgattunk a kampuszon (elől hodzsam és én, utánunk 5-6 tanársegéd) és megvitattuk a jogesetet. A'la Szókratesz feat elenkhosz. Ennek van is fílingje itt... 

Időnként hodzsam a padokon üldögélő hallgatóknak nekiszegezett (!!!) egy-egy kérdést, ezúttal Szókratész és a görög filozófusok voltak a téma. Majd egyszer csak megjelent a teásember és hozott kávét sétálós bögrében (én is kaptam)... Ez valami jófajta őrület. Lehet, hogy be kellene vezetni a Lófara körüli sétákat nekünk is.

Az órán ugyanazon forgatókönyv szerint zajlott a tanítás, azzal a különbséggel, hogy most nem a kolléganő, hanem a jobb sorsot érdemlő hallgatók feladata volt, hogy fordítsák az angol nyelvű válaszaimat a többieknek... 

De az igazi sikert az jelentette, hogy volt hallgató, aki angolul kérdést mert hozzám intézni... Aztán a válaszomat is lefordította törökre. 

Szókratészt én is szeretem, a kérdezve tanítás módszerét pedig egyszerűen imádom. Nemtanos hallgatóim arcán persze először nyoma sem volt a lelkesedésnek, de azt hiszem a felismerésnek sem, amikor közöltem velük, hogy márpedig szókratészi szeminárium formájában fogják ŐK feldolgozni a uniós belügyi biztos egyik gyöngyszemértékű beszédét. De aztán, tyűha! Hm, de jó is volt. 

Ezt meg csak azért, mert itt ilyenek hevernek mindenütt (oszmánék előtti időszakból), s mivel hallottam egy sztorit, miszerint a 80-as években, amikor hodzsamék még éppen "egyemisták" voltak, találtak egy bizánci ékszerekkel teli ládát egy ilyen elfekvő kőtömbben. Találó díjról nem esett szó. 

Utóirat:

A műveletsort még egyszer megismételtük, ezen alkalommal már egy-egy hallgatónak a prof előadásából is kellett angolra fordítani egy-egy gondolatsort, valamint tanúja lehettem annak is, hogy többen jelentkeztek, hogy akkor ők is szeretnének "tolmácsolni". Szóhoz sem jutok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.