A cipőpucolók szervesen hozzátartoznak az isztambuli utcaképhez. Fiatalabbak, idősebbek egyaránt űzik ezt a mesterséget, amivel sokat keresni biztosan nem lehet. Bár, ha éppen lehúzósba botlunk, akkor akár 20 lírát is (kb. 2200 forint) is elkérnek egy (bocsánat, kettő) cipő…

Igen, igen, ez egy olyan bejegyzés, amihez hasonlóból valszeg magyarul is, és sok más nyelven is biztos rengeteg van... És - szerintem - nem csupán azért szokás írni róla, mert hasznos információkat lehet így átadni, hanem mert olyan gazdag a paletta és olyan leleményes megoldások…

Az isztambuli utcákon ilyen kőgömbök szegélyezik az utakat, és ilyennek jelzik a forgalomtól elzárt területeket. Meg konkrétan megakadályozzák, hogy felparkolj a járdára. S hogy ne legyenek unalmasak, színesek és mintásak is sok helyütt. Egy baj van csak velük: ha nem lefele…

Szeretem a dzsámikat. Vannak kisebbek, nagyobbak, díszesebbek és minimál-dizájnt követők, de nem ez a lényeg, hanem hogy az ima helyszínét, az istennel való (belső) találkozást, és persze ezek zavartalanságát biztosítsa. Szeretek kicsit üldögélni a puha szőnyegeken és nézni…