Sokáig azt sem tudtam, hogy léteznek szúfik. Nem volt egy olyan tantárgy sem a középiskolában, ahol szembejöttek volna (a szulfitokkal nem keverni). Az iskolán kívüli közegben sem találkoztam velük, s miután Jézus nem jött el mégsem értem [anyukám tudna mesélni a várakozásról], a zen mesterek tanításaira volt inkább fülem [thx zolee]. Sőt, sőt, sőt. De ez most nem tartozik ide. Aztán még néhány év, s még mindig semmi. Pedig az "öt világvallást" is kiolvastam, asszem kétszer. Jó, lehet, hogy az iszlám "unortodox" iskoláinál többet lapoztam egyszerre. És akkor egyszercsak a Dűne homokjában emberkedő fremenekről írja azt a szakirodalom (egy része), hogy ők bizony a mi világunkban (rajtam kívül mások által) ismert szúfi filozófiához hasonló eszmerendszert követnek. Akkor aztán megtörtént, hogy, talán el nem ítélhető módon, utánanéztem, kik is azok a szúfik. S hirtelen, most, miután a Dűne regényfolyamnak is rég vége, itt találom magam Konyaban (közép anatóliai vidék), Mevlana (azaz Dzsalál ad Dín Rúmi) emlékének szentelt múzeumban, aki a legnagyobb perzsa szúfi filozófus volt. Az általa létrehozott dervisrend központjából kialakított múzeumban az ő sírja mellett családtagjainak s számos rendtársának a sírja is látható, valamint felbecsülhetetlen értékű vallási és kulturális emlékek az elmúlt 800-900 (!!!) évből. És iszonyú sok török turista plász iskolai osztályok. Hétköznap!!!

Azt, hogy mi a szúfi út, mindenki elolvashatja egy igen jó összefoglalásban, itt, de azért én is másolok belőle egy kicsit:

"A szúfi utat a muszlim többség gyakorlatát jellemző külsőségek és vallásjogi előírások (saría) mellett, alapvetően a befelé fordulás, azaz Allah személyes megtapasztalásának igénye jellemzi. A hétköznapi előírásokon túlmenően, valamely meditációs eszköz (leggyakrabban a meditatív ima (dhikr), illetve ennek részeként esetleg zene, tánc) segítségével kívánják megtapasztalni az Allahban való feloldódást. Az egység felé vezető úton megkülönböztetik a tudást és az ismereteket, előbbi alatt értve az Allahról alkotott igazságot (Allah igazságát), utóbbi alatt pedig az emberi (másodlagos, lényegtelen) ismereteket, létrehozva ezáltal a misztikus irányzatokra jellemző ezotéria-exotéria kettősséget." Szóval misztikus. ;-)

No, meg: "A szúfizmus témája szintén az Istennek való önátadás. Nem kelletlen fegyverletétel, nem pusztán az, hogy engedjük, hogy legázoljon bennünket a végzetnek nevezett könyörtelen gépezet, hanem a szerelmes örömteli önátadása Kedvesének, a lenyűgözöttség, a belemerülés olyan elragadtatott boldogsága, amelyben az ember nyomtalanul eltűnik. " Meg érzelmes is. 

Jó sokféle ösvénye van a szúfi útnak is, de például a kerengő dervisek és Gül baba (az oszmán csapatokkal magyarföldre vonuló harcos dervis) is valamelyik szúfi ösvényen járt, s úgy tűnik, Frank Herbert fremenjei is.  

Szúfi! "Tudjátok, mitek van? Vonuljatok vissza bensőtökbe, és gondolkodjatok el ezen! Amíg nem ismeritek fel semmiségeteket, és amíg nem mondtok le büszkeségetekről, hiúságotokról és önszeretetekről, soha nem éritek el a halhatatlanság magasságait."

A fogyasztói társadalomnak is üzennek: "Keveset beszélni, keveset enni, keveset aludni".

S, hogy a kép kerek legyen: a leghitelesebb bizonyítékok szerint a jemeni szúfi kolostorokhoz vezetik vissza a kávénövény termesztését és a kávébabok fogyasztását, valamint a szúfik találták ki az enneagramot. Is. 

Végezetül pedig (ajaj, nesze nekem fogyasztói attitűd), itt mindenhol ilyeneket árulnak: az oszmán tulipán és az arab abc utolsó (?) betűjének kombója brillel, sz'aroszkivel, arannyal, ezüsttel. Amivel akarod. Legyezőfarkú űrlényembrió. 

Amúgy imádom a szimbolikáját... Csak úgy mondom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.