1928-ban tértek át a törökök a latin betűk használatára az ottomán török írásról, ami lényegében arab-perzsa ábécét használt. Az intézkedés a nagy török nyelvújítás része volt, Atatürk ebben látta a modern török köztársaság életképességének egyik zálogát. Augusztus 8.-án hirdette ki (Isztambulban, a Gülhane Parkban) az új írásmódot és azt, hogy ez mindenkit kötelez. Aztán a nemzeti parlament is meghozta a szükséges döntést novemberben. Gondolnánk, hogy jó sok időt hagyott az átállásra, voltak, akik egyenesen öt évet javasoltak. Például a nyomdák vagy épp a tankönyvek miatt. Hát nem. Atatürk nem akarta elhúzni a dolgot, január 1-jétől tilos volt használni az arab ábécét, de például december elsejétől már az újságok is csak latin betűsen jelentek meg Isztambulban. Hogy gyorsan menjen az átállás, ő maga is járta az országot táblával és krétával és tanította a népet az új ábécére. A fotó már 1932-ben készült. 

Ez a fotó ihlette a művészt, akinek a szoborcsoportja itt Isztambulban látható, Kadiköyben, az ázsiai oldalon.  

Őszintén szólva, mikor először láttam, akkor még éppen semmit nem tudtam a török írás reformjáról és az arab betűkben kromoszómákat, így az akkori államfőben genetikust véltem felfedezni. Még jó, hogy nem tartott sokáig a tudatlanságom. Netnek hála.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.