A bejegyzés szakmai természetű, mert hát mégiscsak érdekel az itteni igazságszolgáltatás, de nem tudományos igényű, lábjegyzeteket nem, csak hivatkozást tartalmaz angol (jé, van magyarul is) nyelvű összefoglalóra. De azért tessék szeretni a bejegyzést.

2004-es a büntetőeljárási törvényük, több olyan, nyugaton edzett kollégát is ismerek, aki részt vett a kodifikációban, aminek eredményeképpen – papíron – egy kontinentális filozófiát követő, az emberi jogokra és garanciális szabályokra nagy hangsúlyt fektető kódex született meg. A török kollégák szerint az átmeneti időszakot követően alkalmas volt arra, hogy alapjaiban változtassa meg a büntetőeljárási „szokásokat”, azonban bizonyos rendszerszintű elemeket még mindig nem sikerült megvalósítani. Így például még mindig nem álltak fel azok a bíróságok, amelyek a helyi bírósági szint és a Yargitay, a legfőbb bírói fórum (egyébként kasszációs bíróság) között lennének. Ez azt jelenti, hogy minden fellebbezést (s egyéb típus jogorvoslatot) ennek a legfőbb bíróságnak kell eldönteni. A Yargitay szerint – bár nem hiszem, hogy pontosan tudja –az aktahátralék több, mint egymilliós… (hatásszünet). (és mégegy hatásszünet). És nincs jele annak, hogy a törvényben (alkotmányban) előírt  bírósági szervezetrendszert létrehozzák. Azt mondják, nincs elég bíró, hogy a szervezetet háromszintűvé tegyék. Megjegyzem 2004 óta a legifjabbak is komoly gyakorlatra tehettek volna szert, ha akkor rekrutáltak volna több ezer frissen végzett jogászt bírónak. Értem én, pénzkérdés, de hát a török gazdaság igen jól teljesített a válság előtt is, és tulképp azután is, szóval éppenséggel lenne / lett volna erre pénz. Csakhogy a szakemberek szerint a Yargitay nem akarja kiengedni a joggyakorlat totális kontrollját a kezéből.

Azonkívül, hogy választásokra készül az ország, hogy belefullad a korrupciós, a lehallgatási és az Energekon botrányba, hogy nem tud kigyógyulni a Gezi parkos traumából, a jogélet olyan pikáns és különleges, hogy mutogatni kellene. Úgy értem, a jogállamban (igen, abban) szocializálódott jogász számára tűnik annak. Nézzük, mire is gondolok – három tényező együtthatásáról.

Nemrég lépett hatályba egy új jogszabály, ami a korábban létezett speciális (anti-terrorista) bíróságokat megszüntette és az előttük folyó büntetőeljárásokat a rendes bírósági tanácsok elé utalta. Azzal most senki ne foglalkozzon, hogy folyamatban levő ügyekben hogyan fogják – valamennyire – a garanciális szabályokat betartani, mert ennek még ők is előtte vannak. A fenti jogszabály mellett még az előzetes letartóztatás maximális tartamát is nemrég módosították, 10 évről levitték öt évre (néhány kivételtől eltekintve és csak elsőfokú ítélet meghozataláig számolják). Ennek következtében számos vádlottal szemben az előzetes letartóztatást meg kellett szüntetni a törvény hatálybalépésével. És a harmadik yenisey (új dolog) pedig az, hogy a török alkotmánybíróság – alkotmányjogi panasz révén – megsemmisített egy olyan bűnösítő ítéletet, amelyben fenntartották a fogvatartást, mivel az ítélet indokolásának írásbafoglalása a törvényi 14 napot (!) meghaladta. Mintegy augusztus óta nem volt indokolás. Ez csak azért érdekes a török eljárásjogban, mert addig, amíg nincs indokolás, nem lehet „fellebbezni”. Igen, igen, a jóember az indokolásra várva csücsült augusztus óta… Ez a döntés nyilván az összes többire is kihatással lesz, és hát jól odanyomott egyet a bíróságoknak. Épp a fenti speciális bíróságok előtti ügyekben történt nem ritkán, hogy ültek az indokoláson.

Na, és akkor jöjjön a még ennél is zamatosabb rész: van olyan speciális bíróság, amelyik alkotmányellenesnek deklarálta a megszüntetéséről szóló jogszabályt, és az előtte folyó ügyekben nem rendelte el az előzetesek megszüntetését, mondván, hogy a bíróság feladata eldönteni (s nem a jogalkotóé), hogy meddig tart az előzetes letartóztatás… Mind az alkotmányjogászok, mind az processzualisták vonogatják a vállukat, meg persze szidják a rendszert. Én csak pislogok.

Az immár szabadlábon védekező vádlottak büntetőügyei elég sokszínűek, azaz vannak közöttük szép számban köztörvényesek is, de bizony olyanok is, akiket közvetlen vagy közvetett politikai okoknál fogva rántott be a büntető igazságszolgáltatás gépezete. 

Kép helyett egy kis nyelvlecke - csakis a releváns szókincs bővítésére :-)

Ceza Hukuku = büntetőjog [dzseza…] – a többi kb. úgy ejtendő, ahogy nekünk is a nyelvünkre jön.

Ceza Muhakemesi Hukuku = büntető eljárásjog

Yartigay = Kasszációs Bíróság [járgitáj]

Anayasa Mahkemesi = alkotmánybíróság

Anayasa = Alkotmány = Alaptörvény

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.