Meglógtam az egyetemről (ahol egyébként munka is van, de arról majd máskor) és egy szegedi tarokk-társsal ellátogattunk a Yedikule= Héttorony nevű erődítménybe. Magyarul Jedikulának mondták, mondjuk (a szóvicceket kérem nem túl hangosan megosztani másokkal). Honnan is ismerős?

"Konstantinápoly déli sarkán egy régi vár áll. Falai magasak. A falakon belül hét köpcös torony, mint hét óriás szélmalom, ilyenforma rendben:

O

O                                O

O          O

O                   O

A vár falát felében a Márvány-tenger mossa, felében faházak környezik.

Ez a híres Jedikula, magyarul Héttorony. A hét toronyba van berakva és betömve a szultánnak minden kincse. A középső kettőben az arany és gyöngyös ékszerek. A tenger felől állókban az ostromszerek, kézifegyverek és ezüstkincsek. A másik kettőben a régi fegyverek és a régi okiratok, könyvek. Ott a hét torony között őrzik a fejedelmi rabokat is. Mindenkit másképpen. Némelyiket láncon és sötét kőlyukban, másikat olyan kényben, szabadján, mintha otthon volna: járni engedik napestig a várkertben, a zöldségeskertben, a tornyok erkélyén, a fürdőben; szolgát tarthat hármat is; leveleket írhat, látogatókat fogadhat, muzsikálhat, ehetik, ihatik, csak éppen ki nem mehet.

Egy tavaszi napon két ősz ember üldögélt a Jedikula kertjében a padon. Mind a kettőnek könnyűfajta bilincs kígyózta körül a lábát. Az egyik a térdén könyökölt. A másik a pad karján széjjelvetett kézzel hátratámaszkodott, s a felhőket nézte. Az, aki az eget nézte, őszebb volt, mint a másik. Szakálla a melle közepéig ért, a haja meg fehér sörényként lengte körül a fejét. Mind a kettőn magyar ruha. Haj, a magyar ruha sok rabon kopott a Héttoronyban!" 

Bezony, az Egri csillagokból (is). 

Az erődítmény elődje a bizánci időkben az ún. Aranykapu volt, ami a Theodosius által kiépített városvédő falrendszerben a legnyugatibb belépési pont volt: ceremoniális jelentőséggel is bírt. Konstantinápoly elfoglalása után
az oszmánok kibővítették és ekkor építettek ide erődöt és héttornyúra alakították, amely tornyok közül ma csak négy látható. Ebből is három olyan, amit újraépítettek (széthordás, földrengés stb.), eredetben egy maradt meg. Az erődítmény ma nem más, mint egy óriási, 10-15 méteres falakkal és tornyokkal körülvett placc, de az oszmán időkben a janicsárok szálláshelyéül, kincstárként és börtönként szolgált. Meg kivégzőhely is volt. Éppen a börtöntorony (Vértorony) maradt meg épen, teljesen be lehet járni, magyar büntetőjogászoknak kötelező. Meg nyilván sok más nemzetiségűnek is, gondolom minden európai országból raboskodott ott néhány nemes vagy katona. Szokás volt az is, hogy ha az oszmán birodalom háborúba lépett valamely másik állammal, akkor a nagykövetet - feltéve, hogy nem tudott elszelelni időben - a háború idejére itt tartották fogva.  

Méreteit tekintve is lenyűgöző. A falakra is fel lehet mászni, igaz, nem eu-konform a lépcső, sem pedig a korlát, ami sok helyen nincs is, de hát mégis megéri. Kicsi gyerekkel vagy tériszonyosan persze nem muszáj ezt a programot beiktatni. Vagy mégis? Hisz hobbit (= gyerek) bejárat is van. 

A várfal fölött elnézve a Márvány-tengert és a nagy teherszállító hajókat lehet látni. Szemfülesek észlelhetik, hogy itt sincs nagyon korlát a gyilokjárón.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.