De előtte...

Isztambul ázsiai oldalán voltam már egyszer, de miután többen is állították, hogy érdemes átmenni kicsit jobban körülnézni, hát újból átmetróztam a Marmaray-jal. Ez utóbbi nagy büszkesége az isztambuliaknak, mivel átmegy a Boszporusz alatt, és alig néhány perces utazással megúszható a nem-tudom-meddig-tart-de-sokáig autózás vagy a 20-40 perces kompozás. De mégiscsak egy metró. Az induló európai oldalon olyan az állomás, mintha egy dzsámi beltere lenne, egy kis Kába-kővel, s a külföldi csak reméli, ezt látván, hogy a vonat nem Mekkába megy. Megállás nélkül. Mert ahogy belegondoltam, még az is lehet, hogy tényleg abba az irányba vágja át a víz alatti teret. 

Aztán Üsküdarban a parton sétálva felkerestem a "világ legjobb büféjét", ami tényleg létezik és a a Szűz Tornya éppen előtte van. A kötelező cipős fotó és a selfi jár mindenkinek. 

Majd átgurultam a metróval Kadiköybe (egy megállóval arrébb), ez is görögök lakta település volt még a bizánci idők előtt, majd Bizánc alatt Chalcedon volt a becsületes neve. Itt megnéztem a Haydarpasa vonatállomást. Amikor először láttam egy hajóról, már akkor felkeltette az érdeklődésem .. ott állt a neoklasszicista monstrum a Boszporusz partján... elég pompázatosnak nézett ki. Kicsivel több, mint százéves az épület, állítólag cölöpökön áll, és az Ankara-Isztambul vonal (egyik) végállomása. Belül is szép, de nyomába sem ér a szegedi főpályaudvarnak, pedig még kb. egyidősek is. Ezt nem én fotóztam, de minden látszik rajta. 

Utána innen kis séta Kadiköy "belvárosába", majd felültem erre. Zötyögött és rázott, főleg, amikor nekiment egy autónak. Ez utóbbi kitolta az orrát, s ahogy azt korábban megtudtuk, ezt lett volna az elsőbbséget kérek jele - hát nem kapott. Nagy durr és reccs, és hirtelen fékezés. A sofőr leugrott, megfeszegette kicsit a kocsi lökhárítóját (az autóvezető csak csöndben pislogott), majd mivel nem maradt a kezében, visszapattant a villamosra és már mentünk is tovább...

Utána pedig nagy séta: sok kis kanyargós utcácska, kicsi terecskékkel, dzsámik és templomok, kaja, kávé, tea és persze MNG outlet!!! Két emeleten csak potomárú, de hibátlan (esetleg kis hibás) termékek... Naggyon durva. Na, ki jön Isztambulba?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.