A minap felhívott egyik kollégám, akivel személyesen még sosem találkoztam, de műveit és munkásságát jól ismerem, mivel elismert professzora választott tudományterületemnek és megosztotta velem isztambuli élményeit. Meg is lepődtem rendesen, például azért, mert nem tudtam, hogy internetezik (nyolcvanon felüli életkorú), meg azért is, hogy a személyes ismeretség hiányának akadályán felülemelkedve fogja magát és felhív, hogy Isztambulról beszélgessünk. De jó, hogy van ilyen. Ennek tanulságát megjegyeztem egy életre. Remélem, meg is érem a nyolcvanat, hogy felhívhassak valakit ilyen ügyben. Igaz, ez a blog is már több ismeretlenből varázsolt ismerőst számomra, akiket szintén rabul ejtett Isztambul... Szóval már ezért megérte.  

Szóval, kollégám, kikérdezte a leckét, láttam-e ezt, meg azt, majd feltette a kérdést, ami ehhez a bejegyzéshez vezetett: "és mmmm Erika szobrát látta-e?". Legalábbis így értettem, majd amíg a szám mozgott és visszakérdeztem, azon filóztam, hogy vajon ki lehet ez az Erika, akinek itt szobrot állítottak. Nyilván valami magyar királylány, akiről nem tudok még vagy valami szép magyar rabszolgalány. Hát éppen nem. Ibrahim Müteferrikáról volt ugyanis szó, aki az oszmán birodalom első nyomdáját alapította a XVIII. század elején. Még ekkor sem tört rám a megvilágosodás, de aztán kollégám kimondta a varázsszót: Müteferrika magyar volt. Nocsak. 

Két teória is van, hogy hogyan került a birodalomba, az egyik szerint portyázó török katonák fogságába esett, akik eladták Isztambulban, a másik változat szerint önként ment Sztambolba, gondolom, szerencsét próbálni. Hát megtalálta. 1674-ben született és 1715-ben már könyvet jelentetett meg az iszlámról. 

A Wiki szerint:

"1715-ben készült Értekezések az Iszlámról (Riszále-i Iszlámije) című apologetikus munkájából tudjuk, hogy Kolozsváron született és a kolozsvári kálvinista kollégium diákja volt. Itt papi pályára készült és a könyvnyomtatásban is gyakorlatot szerzett. Az iszlám hit hatására írta az előbb említett Értekezések az Iszlámról című munkáját, melyre a nyugati műveltségű Ibrahim pasa felfigyelt. A nagyvezír 1717-ben müteferrikává nevezte ki. A müteferrika eredetileg egy hivatali tisztséget jelentett. Ez a személy a szultán díszkíséretére rendelt testőrgárda tagja volt. Feladatukhoz tartozott a szultáni rendeletek továbbítása is. Emellett tolmácsként is tevékenykedett. 1717 után Nándorfehérvárra került, ahol II. Rákóczi Ferenc menekülő csapatai gyülekeztek. Majd a porta megbízásából Bécsben folytatott tárgyalásokat Savoyai Jenő herceggel. Ő volt II. Rákóczi Ferenc török tolmácsa és titkára annak törökországi bujdosása alatt, 1718-tól egészen a fejedelem 1735-ben bekövetkezett haláláig."

Ennyi elég is, hogy tudjuk, megérdemelten kapta a szobrot, ami stílszerűen a könyvbazár (Nagy Bazár északnyugati bejáratánál) hangulatos kis udvarkájában áll.

Én is könyvvásárlással és persze kávézással ünnepeltem az e történettel és a magyar Mütef-Errikával való megismerkedést, egy itteni antikváriumban megtaláltam Orhan Pamuk két könyvét is. 

Jártam-keltemben belenéztem itt-ott Isztambulról szóló útikönyvekbe, és nem mindenhol említik "gyaur" származását, pedig az ő esete is kiváló példája annak, hogy az oszmánok alapvetően nem voltak ellene az idegen jövevényeknek - már amennyiben áttértek a muszlimra - és tulajdonképpen a szultánságon kívül bármit elérhettek.  A nők is, persze, csak éppen a saját játszóterükön. # Hürrem. 

Aki, ha nem is magyar rabszolgalány volt, de orosz vagy ukrán. Igaz, szobrot még nem láttam róla.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.