Vannak gyerekbarát metropoliszok is. Még nem tudtam eldönteni, hogy ez az-e. Bár, azt hiszem, a tétel már önmagában is ellentmondás, hacsak nem akar a városvezetés ilyen jelzőt magára aggatni és a címre külön intézkedésekkel törni... Mivel el kellene dönteni a tétel igazságát és azt, hogy ez alkalmazható-e erre a metropoliszra, végig kell venni a tényezőket. Gyereknek tekintsük a már nem bébi és a még nem kamasz utódainkat (5-13 év között). A babakocsizás egyébként majdhogynem teljesen kizárt, éppúgy, mint a magassarkúban való biztonságos vonulás. Az ok is ugyanaz, lásd a korábban kifejtett álláspontomat.   

Először is ennek a metropolisznak az utcáin (IS) rengeteg az ember (meg a turista), nincsenek zebrák s nincsenek gyalogosátkelő helyek. Még a nagyobbacska gyermek kezét sem lehet elengedni a tömegben, nehogy valaki elkapja és magával vigye, vagy egyáltalán, nehogy akárcsak egy pillanatra is elvesztve érezze magát... Meg aztán ugyan az autósok tényleg figyelnek a gyalogosokra, mármint megállnak, hogy ne üssenek el, de nem előzékenyek és nem engednek át, ha menni akarsz. Tehát csak akkor állnak meg, ha már tényleg muszáj nekik. Így aztán a gyermekkel való átkelés még a legártalmatlanabbnak (=egysávos) tűnő utcákon is kész challenge. Nem éppen gyermekbarát a hely? Á, hiszen a szülők azért vannak, hogy fogják a gyerek kezét az utcán, Szóval ez áthidalható. 

Kevésbé hidalható át ezzel szemben a kaja-kérdés, ha épp válogatós gyerekkel vert meg a jóisten. Mint ahogy bennünket. Pedig a török kaja, hű, de nagyon jó (majd talán erről is később, ha még több tapasztalatom lesz), mégis, a csirke döneren és a pisztácián kívül semmit nem hajlandók megenni. Csirke dönert egyébként marha kevés helyen adnak, egyszerűen - szerintem - nem szeretik. Hát akkor mi marad? Bezonyám, a jól ismert gyorskajáldák... Szóval akkor a metropolisz mégiscsak gyerekbarát, mert suttyóhelyen nyilván nincs egy darab meki vagy burgerking sem, itt viszont minden sarkon akad mindkettőből (márcsak a verseny kedvéért is). 

Adnék még egy pluszpontot Isztambulnak a rengeteg játszótér miatt. Nem tudom, hogy eu-konform játszóterek-e ezek, de amiket eddig láttunk és amikre rápróbáltunk (már jó sokat, jelentem), karbantartott, modern és biztonságosnak tűnő helyek voltak. S hát tényleg nagy a játszótérsűrűség, mondjuk 3-4 saroknyi körben legalább 3 is van a lakás körül. Amiket persze csak most vettem észre, hogy valakinek "szüksége" van rájuk. Ismeretségeket is újféléket kötünk: angolul beszélő nyolcévesekkel, akik a kislányommal hintáztak, vagy éppen a csak törökül beszélő nagyival, aki libikókázás közben valami kaját akart rámtukmálni... Úgy értem, a gyerekek libikókázása közben.

S hogy mit lehet csinálni gyerekkel itt? Nyilván nem kell végigjárni az összes múzeumot, de néhány kiválasztott hájlájt kifejezetten alkalmas a gyerekkel való megtekintésre.

Lehet itt libegőzni.

Lehet itt sirályokat és macskákat etetni.

A kóbor kutyákat nem kell, azok ugyanis szinte sosincsenek ébren...

Lehet itt várakat és erődítményeket nézni.

A Jedikule erődbe nem mentünk el, pedig hatodikban jön az "egricsillagok" is, de helyette a Rumeli nevű erődbe el tudtunk menni, ami szinte teljesen épen maradt 1452 óta, azaz azóta, amióta megépítették. Itt sem voltak korlátok vagy védőrácsok, de hát a szülő fogja csak szépen a gyerek kezét... (Essenek le együtt.) Az erődnek van az ázsiai oldalon egy iker-erődje, így jól kereszttűzbe tudták fogni az ellenséges hajókat, merthogy itt a legkeskenyebb a Boszporusz. 

Lehet itt látogatást tenni a Miniatürk parkban.

Törökország összes épített látványossága, illetve főbb természeti érdekességeit lekicsinyítették és betették egy helyes kis parkba. A gyerekeknek is nagyon tetszett, főleg, hogy volt már ismerős épület, de szintén szólva nekünk is bejött, felnőtteknek. A fagyi nem volt jó, amit ott árultak, de már tudjuk törökül: "dondurma": 

Lehet látogatást tenni a Panorama 1453 múzeumban,

ami nem más, mint egy körkép, ami Konstantinápoly oszmánok általi elfoglalását ábrázolja. Szegedieknek a körkép mint műfaj nem ismeretlen, ezt itt 2003-ban készítették, de ez semmit nem von le a projekt értékéből... Igazán jól megcsinálták, érdemes megnézni gyerekkel vagy anélkül is. 

És még nincs vége. Egyelőre jól áll Isztambul szénája a családi plecsni elnyerése tárgyában. 

"Hova kell nézni a szelfizés közben?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.