Egyik barátom (nem lány) rámírt ez után, hogy "És, Kriszta, milyenek a lányok a hamamban?" Volt persze szmájli meg minden, de azért a kérdés meglepett. Mégis, milyenek lennének a lányok a hamamban? Hát pont olyanok, mint nem ott. Jó, értem én, csak lányok vannak a fürdőben, általában ruha nélkül, s ez bizonyosan megmozgatja a férfiak fantáziáját, de az nem fért a fejembe, hogy nőként milyen választ vár tőlem. Mindenesetre ismét elmentem a hamamba, hogy kicsit közelebb kerüljek a válaszhoz - no, meg a selymes bőrhöz. Meg aztán a barátnőmet is elvittem, neki is legyen jó. 

A hamamban kendőzetlenül töltik idejüket a nők, ez alatt azt (is) értem, hogy a muszlim nők is leveszik fejkendőjüket - nincs sehol sem idegen férfi, szóval lehet mutatkozni. Nagy vigadalom és lelkendezés is volt újabb látogatásom alkalmával is a hamamos asszonyok között, mert a fönökasszony pont fodrásztól jött vissza és ahogy megértettem, átfestette vörösre a haját... 

Egyébként pedig - mivel az egész a tisztálkodásról szól - nyilván nincs a nőkön ruha. Van aki így képzeli a hamamot (Ingre: 1862; Somomoukha 2007). 

De nem ilyen. A jóbarátomnak is lehetett elképzelése - az inkább valami ilyesmi (vs).

Sejthetitek, nem is ilyen. Biztos léteznek persze ilyen nők is, de a hamamban nem voltak, az tuti, vagy még pontosabban, ha voltak is, nem így néztek ki. Azt tudjuk ugyanis, hogy igen előnyös tud lenni a képi ábrázolás az életbeli megjelenéshez képest, mint ahogy az alábbi példa is (Lédigaga) mutatja. 

Inkább ilyenek a nők a hamamban. IS!

Ilyenek azért szerencsére nincsenek. :-) [Ingres előtanulmánya a korábban bemutatott kép előterében szereplő leányhoz.]

Mindenesetre másodjára is nagyon klassz volt az egész, ráadásul a végén volt egy ráadás élvezet, amit nem is vártam: a pihenő-szekcióban éppen lánybúcsúztatót tartottak. Az egyik lány fején fehér fátyol volt és fehér hamam-kendőben grasszált a fürdőben. A fátyolt bent se vette le. A búcsúztatón lányok, asszonyok, kislányok és öregasszonyok egyaránt voltak és vajon mit csináltak? Hát táncoltak!!! Szólt a török zene, ők meg ropták a menyasszony vezetésével. Olyan önfeledten örültek, hogy a közös szórakozás öröme átragadt ránk is, élvezettel néztük őket, hallgattuk a zenéjüket és pihentünk a "fárasztó" hamamozás után. Gondolom, még táncolni is be lehetett volna állni, de azért ezt kihagytam. 

Látom a kérdő tekinteteteket: ekkor már nem voltunk meztelenek. És ők sem. 

Hagyományosan szokás volt egyébként a leendő menyt jól megnézni a hamamban, hogy van-e testi hibája, elég széles-e a csípője a leendő uncsik kényelmes születése érdekében stb. Sőt, még azt is mondják, hogy a család nőtagjai eleve a hamamban keresték - hasonló attribútumok alapján - a leendő feleséget fiuknak, unokaöccsüknek. Végülis...

S a bejegyzés végére csak idekívánkozik, hogy jó, játszunk el a gondolattal, vajon milyenek lehetnek a férfiak a hamamban. Romantikus hajlamúak ilyesmit képzelhetnének: 

A realistábbak talán ilyesmit (Sylvia Sleigh 1973, A török fürdő)..

Úgy vélem azonban, főleg a múltkori kalandom alapján, hogy valszeg még csak nem is ilyen a hamam. Azt viszont megérthetitek, hogy a nagydarab bundaszakállasokról nem akartam képet még csak keresni sem. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.