A helyzet az, hogy nem én írok egyedül Isztambulról. Ez nyilván csakis a véletlen műve lehet, s nem arról van szó, hogy e város annyi embert megihlet, hogy aki csak egy kicsit is szeretne mutatni valamit az élményeiből, az rögtön billentyűt ragad. Meghát vannak olyanok is, akik itt élnek, úgy igaziból. Az általam elérhető nyelven írt és persze olvasott blogokat nem annyira törökök írják, hanem idenősült, ideférjhezment, vagy jó hosszú időre ideszegődött dolgos honfitársaink. Ezek között vannak olyan naplók is, amelyek sokkal mélyebbre ásnak "törökben" mint én, ha már egyszer úgy döntött az írójuk, hogy végleg itt marad. Nyilván nem tisztem és feladatom, hogy ezeket feltérképezzem teljesen (öhm, nem tudományos cikket írok), no, meg maroknyi olvasóm sem mások élményeire kíváncsi (juszt se írok ide egy linket sem, guglizni azonban ér), de mégis kiemelnék egyet, mert az a kedvencem, így muszáj megosztanom. Ez pedig Árpi blogja. 

Három ok miatt szeretem:

1. mivel régóta itt él és - még fontosabb! - fegyelmezetten vezeti a naplóját, rengeteg a bejegyzés és így felbecsülhetetlen tárháza a mit-érdemes-megnézni-ha-nem-csak-arra-vagy-kíváncsi-amire-a-többi-turista célpontoknak

2. alapos és kifejezetten izgalmas (és eredményes) nyomozásokat folytat magyar-török lényeges/elfelejtett/nem közismert vonatkozási pontok után

3. vicces. 

Tőlem még senki nem kérdezte meg, hogy mit szeretek a törökökben, de úgy tűnik tőle már sokszor... S mivel válaszával egyet tudok érteni saját tapasztalataim alapján, őt idézem: 

"Ahhoz, hogy választ kapjunk, mennyünk vissza az időben Atatürkhöz, és az Oszmán Birodalomba, amikor is a török nem büszkélkedett azzal, hogy ő török (hú,! de ismerős). Így Atatürk azt mondta, hogy Ne multu Türküm diyene!". Ezt általában úgy fordítják, hogy "Töröknek lenni jó!". A szó szerinti fordítás pedig az, hogy "Boldog vagyok, mert azt mondom, török vagyok." Ezzel el is indult a török nacionalizmus, ami nem olyan, mint amit Európában megszokhattunk ("én x nemzet vagyok, mindenki más húzzon el innen"). Ez a nacionalizmus speciális, törökös változata. Mégpedig, hogy: "én török vagyok. És pont. Jah, hogy vannak mások is? Hát nem fért rá a térképre. De várjál tesó, holnapra felrajzoljuk! Addig ülj le, igyál egy teát! Nem kérsz egy szőnyeget?"" 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.