Igen, igen, ez egy olyan bejegyzés, amihez hasonlóból valszeg magyarul is, és sok más nyelven is biztos rengeteg van... És - szerintem - nem csupán azért szokás írni róla, mert hasznos információkat lehet így átadni, hanem mert olyan gazdag a paletta és olyan leleményes megoldások vannak, hogy ezt az egészen nem lehet egyszerűen szó nélkül hagyni. E bejegyzés tehát nem feltétlenül szolgál praktikus tanácsokkal, ha annál inkább nyújt színes kaleidoszkópot, hogy mi mindent és miképpen használnak a sztambuliak a közlekedésre. 

A helyzet az tehát, hogy van tömeg is, és van közlekedés is, és nem is rossz. Sőt. A külföldinek azért nehéz kiismernie magát (az elején), mert a járatok többségén vagy a vonalak többségét illetően csak török nyelvű tájékoztatás van, és hát a nyelvismeret hiányában az ember ne nagyon merészkedjen ismeretlen közlekedési eszközökre. De ha például tudunk (már) térképet olvasni és megtanultuk, hol lakunk és melyik városrész kábé merre van, ez nagy segítséget nyújt a tájékozódásban... Szóval, mit is használnak?

Autót, persze. Amiből rengeteg van, éppen ezért a nap nagy részében nem érdemes autóba ülni, mert mindenhol dugók vannak. De minimum káosz. Meg aztán nincs elég parkolóhely sem.  Akkor már inkább taxiznak. 

A taxi az mind sárga és többé-kevésbé fix árakkal dolgoznak, Szegeden például jóval drágább a taxizás, mint itt, szóval képes a taxiforgalom akár tömegeket is mozgatni. Vannak itt továbbá gyűjtőtaxik, ezek a dolmusok. Meghatározott útvonalakon közlekednek, egy busz (8-9 fő) akkor indul el, ha teli van (dolmus=töltött), de nem kell sokat várni - nyilván olyan útvonalakra telepítenek dolmust, ahol van rá kereslet. A helyiek ismerik a gyűjtőpontokat, ahol be lehet szállni, merthogy kiszállni az útvonalon bárhol lehet, az állomások ilyen módon csak a beszállás miatt érdekesek. Néhány líra egy út, szóval nem drága, s hát élmény is az egész: a sofőrök egyszerre tudják a telefonjukat, a visszajáró pénzt és a kormányt is kezelni, meg beszélni és dudolászni is, mindezt az isztambuli közlekedési "káoszban"... Amúgy is egy külön "kaszt" a dolmus-sofőr, olyasvalamilyen szubkultúrájuk van, mint a korabeli Manta-Fahrereknek az NSZK-ban, de végülis ez tényleg mindegy. Jól működik a rendszer. Nagyon is.  

A város által üzemeltetett közlekedés pedig maga a csoda. Az összes közlekedési eszközön EGYFÉLE plasztikkártyával (Istanbulkart) lehet utazni, amelyre tetszőleges összeget fel lehet tölteni és minden járművön vagy a peronon van leolvasó... Csak lecsippantod, megmutatja, hogy épp mennyiért utaztál és mennyi maradt még a kártyán, s már utazhatsz is. Nagyon modern és nagyon-nagyon fogyasztóbarát...  

Vannak először is buszok. De Ikaruszok már nincsenek. Ezekről nem kell sokat beszélni, modernek, pontosak, gyakran járnak és mindegyiken van kijelző, ami a következő állomást mutatja, azt is egyébként, hogy hány perc alatt fog odaérni a busz. 

A buszok - alig néhány éves - elitosztaga a metrobus, amiben az a nagyszerű, hogy nagy távolságokat ölel fel az útvonaluk és általában a városi autópályákon nyomulnak, de mivel elkerített pályán hasítanak, nem zavarják őket forgalmi akadályok, dugók. Igen, épp metró is lehetne helyette, de nincs. Még. Gondolom, a várostervezők ezekre az útvonalakra vizionálnak metróvonalakat. 

Mi a különös a képen? [A buszok fordított menetirányban használják a két sávot.] Vajon miért? [Hogy csak egy megállót kelljen kiépíteni.]

Ezek egyébként az átlagosnál hosszabb szerelvények, gondolom, nem kell túl sokat manőverezni velük, ezért lehetnek két csuklósok... De jól néznek ki belül is. 

És a metró? Na, a metró is elképesztő ütemben fejlődik. Amikor először voltam itt, a metró messze nem járt az egyetem környékén, most meg az egyetemnél már megállót is nyitottak. Hú, nagyon mélyen van, négy hosszú mozgólépcső visz fel a felszínre, majdnem keszonos lesz az ember, mire felér, de minimum dögre unja magát az utazás alatt... Amúgy március 16-án nyitották meg az idén és persze a dátum sem véletlen, 1978-ban, ezen a napon nacionalista támadás áldozata lett több diák...

A metrót is szeretem, például azért, mert halk és tiszta, no meg az ajtók pont ott nyílnak, ahol a jelzés fel van festve. 

A metrónak is van felsőligája, ez pedig a Marmaray. Nagy a hype körülötte, mivel a Boszporusz alatt zúz át az ázsiai oldalra, drágább is egy út, meg dizájnosak az állomások és a szerelvények is nagyon modernek (mint a képen), de azért ez is csak egy metró. 

Csúcsidőben egyébként 2-3 percenként, máskor meg 5-8 percenként jár a metró, ami nem rossz, de nem tudja Moszkvát lenyomni, ahol például a metróring vonalon percenként járnak a kocsik...

A villamosok is komoly tömegeket mozgatnak, bár, túl sok vonal nincs. Sőt, ha belegondolok, én eddig konkrétan csak egy vonalat láttam... De az jó hosszú. Ja, bocsánat, még másik kettőt is, de azok nosztalgiajáratos vonalak. 

Van még füniküler és libegő is. 

Meg aztán a vízijárművek!!! A vízibusz-közlekedés jól ki van találva, nem is bonyolult a rendszer, viszont kiválóan működik. A Boszporusz két oldalát kötik össze, de vannak vonalak az Aranyszarv-öbölben is. A vízibuszok (vagy kompok) gyakran járnak, pontosak és nem mellesleg szemnek gyönyörködtető látványt biztosítanak Európából Ázsiába vagy épp visszafelé. Azaz teljesen felesleges sétahajókázásra befizetni, az ember csak behuppan egy menetrendszerintibe és már élvezheti is ugyanazt...

A Varászbuszból (Magic Bus vagy Amfibus) még nem nagyon van, de tervezik egy nagy flotta munkába állását... Igen, kicsit furikázik a parton, utána sutty, be a vízbe, imádnivaló. 

S az utolsó kép, ami persze nem a tömeg közlekedésére van kitalálva, de azért nagyon baró: a vízitaxi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.