A szúfi főhadiszállás, temető és múzeum mellett az a város kínál még ezt-azt - török ismerőseim szerint éppen egy napnyi nézelődést. Valóban van több mecset és történelmi emlék, amit érdemes felkeresni, nyilván nem listázom ide ki őket, minden turistakönyv/oldal hozza az összeset. 

Én azt tanultam itt meg, hogy a medresze volt az iszlám iskolarendszerének alapegysége és ebben a városban több medresze is teljesen épen maradt az évszázadok viharában, szóval a pontos feljegyzések alapján pontosan el is lehetett képzelni az akkor iskolai életet. A szúfikat persze utálták, de ettől még a különböző kerámialapokkal, mozaikokkal díszitett "iskolaépületekben" fontos és meghatározó munka folyt. A Korán megismerése mellett szélesebb körú oktatás is folyt középiskolai és felsőiskolai szinten (jog, vallás, közigazgatás)...

"A tanítás alatt a tanár egy kis pulpituson ült, mellette a tanársegédek, akik fennhangon elismételték a tanár szavait, körülöttük a tanulók térdeltek és visszhangozták az elhangzott szöveget." Írja Wiki. Néha azt kívánom, hogy legalább csak erre képesek lennének a hallgatóink. Mármint azon kevesek, akik nem képesek másra.

Aztán még Sillet is megnéztük, ahol pedig azt tudtam meg, hogy a falut görögök alapították vagy 800 évvel ezelőtt és egészen a 20-as évekig majdhogynem érintetlenül laktak itt, nyelvük és vallásuk így külső befolyástól mentesen fejlődőtt (konzerválódott)--- micsoda kincsestár a kutatóknak... Mevlana ugyanis meghagyta, hogy nem szabad bántani őket... erre a kérésére évszázadokon át a szultánok is figyelemmel voltak. De aztán a szulánság bukásával már nem védte őket senki... 1924-ben költözött el mindenki, amikor a török és a görög állam lakosságcserét hajtott végre. 

Volt más is, de hát ez egy szubjektív műfaj, szóval a többit nem sorolom. Viszont ezt nem hagyhatom szó nélkül, méghogy nincsenek térkapuk! Igen, azt belátom, hogy itt nem jártak a velenceiek, így valaki más lehet a ludas a kapu lecsupaszításában. Egyes török kollégáim persze váltig állítják, hogy ezt a jegyespárok fényképezkedéséhez szokták használni, de épp olyanok mondják ezt, akik Luke Skywalkerről sem hallottam még. Majd pont nekik fogom elhinni...

Sokáig azt sem tudtam, hogy léteznek szúfik. Nem volt egy olyan tantárgy sem a középiskolában, ahol szembejöttek volna (a szulfitokkal nem keverni). Az iskolán kívüli közegben sem találkoztam velük, s miután Jézus nem jött el mégsem értem [anyukám tudna mesélni a várakozásról], a zen mesterek tanításaira volt inkább fülem [thx zolee]. Sőt, sőt, sőt. De ez most nem tartozik ide. Aztán még néhány év, s még mindig semmi. Pedig az "öt világvallást" is kiolvastam, asszem kétszer. Jó, lehet, hogy az iszlám "unortodox" iskoláinál többet lapoztam egyszerre. És akkor egyszercsak a Dűne homokjában emberkedő fremenekről írja azt a szakirodalom (egy része), hogy ők bizony a mi világunkban (rajtam kívül mások által) ismert szúfi filozófiához hasonló eszmerendszert követnek. Akkor aztán megtörtént, hogy, talán el nem ítélhető módon, utánanéztem, kik is azok a szúfik. S hirtelen, most, miután a Dűne regényfolyamnak is rég vége, itt találom magam Konyaban (közép anatóliai vidék), Mevlana (azaz Dzsalál ad Dín Rúmi) emlékének szentelt múzeumban, aki a legnagyobb perzsa szúfi filozófus volt. Az általa létrehozott dervisrend központjából kialakított múzeumban az ő sírja mellett családtagjainak s számos rendtársának a sírja is látható, valamint felbecsülhetetlen értékű vallási és kulturális emlékek az elmúlt 800-900 (!!!) évből. És iszonyú sok török turista plász iskolai osztályok. Hétköznap!!!

Azt, hogy mi a szúfi út, mindenki elolvashatja egy igen jó összefoglalásban, itt, de azért én is másolok belőle egy kicsit:

"A szúfi utat a muszlim többség gyakorlatát jellemző külsőségek és vallásjogi előírások (saría) mellett, alapvetően a befelé fordulás, azaz Allah személyes megtapasztalásának igénye jellemzi. A hétköznapi előírásokon túlmenően, valamely meditációs eszköz (leggyakrabban a meditatív ima (dhikr), illetve ennek részeként esetleg zene, tánc) segítségével kívánják megtapasztalni az Allahban való feloldódást. Az egység felé vezető úton megkülönböztetik a tudást és az ismereteket, előbbi alatt értve az Allahról alkotott igazságot (Allah igazságát), utóbbi alatt pedig az emberi (másodlagos, lényegtelen) ismereteket, létrehozva ezáltal a misztikus irányzatokra jellemző ezotéria-exotéria kettősséget." Szóval misztikus. ;-)

No, meg: "A szúfizmus témája szintén az Istennek való önátadás. Nem kelletlen fegyverletétel, nem pusztán az, hogy engedjük, hogy legázoljon bennünket a végzetnek nevezett könyörtelen gépezet, hanem a szerelmes örömteli önátadása Kedvesének, a lenyűgözöttség, a belemerülés olyan elragadtatott boldogsága, amelyben az ember nyomtalanul eltűnik. " Meg érzelmes is. 

Jó sokféle ösvénye van a szúfi útnak is, de például a kerengő dervisek és Gül baba (az oszmán csapatokkal magyarföldre vonuló harcos dervis) is valamelyik szúfi ösvényen járt, s úgy tűnik, Frank Herbert fremenjei is.  

Szúfi! "Tudjátok, mitek van? Vonuljatok vissza bensőtökbe, és gondolkodjatok el ezen! Amíg nem ismeritek fel semmiségeteket, és amíg nem mondtok le büszkeségetekről, hiúságotokról és önszeretetekről, soha nem éritek el a halhatatlanság magasságait."

A fogyasztói társadalomnak is üzennek: "Keveset beszélni, keveset enni, keveset aludni".

S, hogy a kép kerek legyen: a leghitelesebb bizonyítékok szerint a jemeni szúfi kolostorokhoz vezetik vissza a kávénövény termesztését és a kávébabok fogyasztását, valamint a szúfik találták ki az enneagramot. Is. 

Végezetül pedig (ajaj, nesze nekem fogyasztói attitűd), itt mindenhol ilyeneket árulnak: az oszmán tulipán és az arab abc utolsó (?) betűjének kombója brillel, sz'aroszkivel, arannyal, ezüsttel. Amivel akarod. Legyezőfarkú űrlényembrió. 

Amúgy imádom a szimbolikáját... Csak úgy mondom. 

olyan, mint a magyar. Vannak, akik azért járnak ide, mert tényleg szeretnének tanulni valamit, esetleg tervük van az élettel. Nos, ilyenből persze nem sok van, de kevés, szerencsére az én órámra is szorult 3-4. E hallgatókra mindig lehet számítani. Vannak kérdéseik, a szemük csillog és akár még szünetben is a büntetőjog rejtelmeit kutatják. Igen, hallgatótársaik egyszerűen strébernek tartják őket, de mi, mi nagyon szeretjük ezt a típust. Aztán persze itt is vannak olyanok, akik csak melegedésre használják az előadásokat, az én órámon a telefon megállás nélküli bizergetése (nyilván) a szótár heves és folytatólagos használatát jelenti, szóval csak tessék. S persze ott van a jelentős számú tömeg, akik tulképp érdeklődnek, de azért ne nagyon kelljen csinálni semmit. Na, jó, néha leírnak egy-egy mondatot. Biztos azért, mert még krétát is használok. 

Amúgy meg teljesen mások, mint a magyar hallgatók. Állítom, hogy mindegyiknek van véleménye a kurd-kérdésben és hát rendszeresek az ilyen-olyan demonstrációk itt, a kampuszon, amik nem csupán néhány fiatalt szoktak megmozgatni... 

Ahogy például ez a télbúcsúztató-tavaszváró tűzugrás (!) is olyan volt, ami otthon elképzelhetetlen lenne, márcsak a tűzgyújtásra vonatkozó szabályok miatt is. Az átmozgatás is megvolt, mivel ezt a tüzet át kellett ugrani a vállalkozó kedvű fiatalnak, lányok és fiúk is kengurúztak rendesen. Aztán átfordult az egész egy nagy éneklésbe, gondoltam, a török tavaszi-szél-vizet-áraszt fültanúja vagyok, de nem: kurd dalokat, majd ezzel kapcsolatos politikai rigmusokat skandáltak... "Mindig ugyanazt a nótát fújják" - mondták volna török kollégáim, ha tudnának magyarul... 

Meg aztán nagyon udvariasak. Köszönnek a tanároknak, a dékánnak is külön - nem tudom, hogy előadásokról ismerik-e a dékánt, vagy esetleg vannak olyan rendezvények, ahol az egész kar jelen van. S hát az a kb. 100 hallgató, aki az enyém, az nekem is köszön. Így eshetett meg velem az is, hogy Isztambul egyik utcáján, kb. 10-20 kilométerre az egyetemtől, egyszercsak rámköszöntek... Hah, engem itt ismernek!!! :-) 

Ahogy említettem már, négyéves a jogászképzés és a menete, hát még a kimenete meglehetősen eltér a miénktől. A joghallgatók is, de róluk majd holnap. 

[Ezt csak azért, mert annyira jól néz ki.]

Azt már kívülről tudjátok, hogy évente kb. 1200 elsőst vesznek fel, a végére kb. 800-900 fősek maradnak az évfolyamok, a végleges lemorzsolódás nem nagy, így a durván 150-200 kényelmeske hozzácsapódik az alsóbb évfolyamokhoz, tehát az 1000-1100-zal számolnak minden évben. Szerintetek mennyi szóbeli vizsga van?

Csak összehasonlításképpen a szegedi tanszékem félévente 1800-1900 vizsgahelyet hirdet meg (a képlet alapja: összes tantárgy + összes vizsga + 50%-os többletmeghirdetés). Ennek kb. 25%-a írásbeli (első féléves kollokvium egy főtárgyből, jogi asszisztensi számonkérés és még az apró), a többi szóbeli vizsga... Ja, van még átlagosan 350 államvizsga is. Sokan vagyunk persze, de azért izzadunk rendesen ekkora vizsgatehernél. Jó, talán a hallgatók jobban. Különösen nyáron... [Ugye, megvan mindenkinek a kérdezés közbeni diszkrét ablaknyitás?] S mégis. A szóbelikről nem szeretnénk lemondani. Ezen számítás alapján itt kb. félévente (három főtantárgy) 4650 vizsgahelyet kellene meghirdetni a négyhetes vizsgaidőszakban. Heti 1200 vizsgahely. Számoljak még tovább??? Na, annyi embert nem alkalmaz az Isztambul Egyetem, hogy ez vállalható legyen. Meg aztán nem is bíznak a szóbeli vizsgákban... pontosabban a vizsgáztatókban. 

Egy a lényeg, nincs szóbeli vizsga egyáltalán, minden írásban megy. Ettől még a 3300 írásbeli dolgozatot minden félévben kijavítják... ezt legalább meg lehet (?) csinálni. Bár vannak kételyeim. 

A négy év során 40 főtárgyat kell teljesíteni, minden tantárgy egyéves és kötelező. Így jogfilozófiát is, és szakszervezeti jogot is egy évig tanulnak, meg persze csődjogot is. Aztán tengerjogot is, ha jól értettem. Erről azt hiszem, mi vígan le tudunk mondani. Választott kurzus is van persze, azok egy félévesek, és azokból hat-nyolcat kell összesen megcsinálni. Ilyen az enyém is. 

S aztán? Aztán vége a bulinak. Nincs se államvizsga, se szakdolgozat, semmi... Ha megvan a 40+6 kurzus, mehetsz isten hírével. 

Sejthetitek tehát, hogy mekkora tétje van például a be vagy épp az anyagi büntetőjogi vizsgáknak... Ezért aztán igen kemény dolgozatokat raknak össze: csak jogesetek, amelyeket a német Gutachtenstil-hez hasonló módon kell megoldani. Nem elfelejteni, 3300 ilyen dolgozat terem a vizsgahéten, amelyek az előbbi attribútumból fakadóan nem rövidek, de hosszúak, s ezek kellőképpen megkeserítik kollégáim vizsgaidőszakját. Talán jobban, mint miénket az izzadás. 

Március 30-án helyhatósági választások voltak Törökországban. Sok minden történt, meg nem is, de ami az én érdeklődésemet is külön felkeltette, hogy országszerte kb. 40 szavazókörben estére elment az áram. Tulképp, amikor a szavazatokat számlálni kellett. Így aztán gyertyalángnál és mobilok kijelzőjének fényénél számolták romantikusan a szavazatokat - csakis ez lehetett az oka, ha itt-ott elszámolódott. Viszont a nem szokványos áramkimaradásnak az okát az energiaügyi miniszter bejelentette (mielőtt még bárki is megtervezett akciókról kezdett volna el elméleteket gyártani): az ankarai központi elosztórendszer főgenerátorába egy macska mászott be, aminek következtében zavar támadt az áramellátásban.... Isztambulban is. 

A cicus teteme, nem tudom, meglett-e, de ha nem, akkor két lehetőség van: vagy Schrödingeré volt, vagy az alábbi képen szereplő harcos volt az elkövető. Igaz, ez utóbbi nem zárja ki az előbbi teljesülését. 

A dolgot nem árpilisi tréfának szánta a miniszter - persze, mert ezzel is meggyanúsították -, de a török internet nyilván felrobbant a mémektől. Amik persze nem olyan jók, mint a mieink lennének... ezért nem is másolok ide egyet sem. 

Ha esetleg ma Magyarországon lesz áramkimaradás, vagy véletlenségből más oknál fogva lesz nehéz JÓL megszámolni a szavazatokat, fogjuk mi is a macskákra. Talán most már a kétkedők számára is világos lehet, hogy miért nem engedték a Kétfarkú Kutyapártot bejegyezni. 

Ahogy azt már - talán - korábban is írtam, az Isztambul Egyetem jelenlegi rektori épületegyüttese még az oszmán birodalom idején épült, valamikor a XIX. században. Ami az akkor épült állami épületekre egyaránt jellemző volt, erre az épületre is igaz: nagyon gazdag díszítésű és nagyon előkelő benyomást keltő külsőt és belsőt teremtettek az alkotók. Az épület, ami ma a professzori menza, hasonló célokat szolgált korábban is, s egyébként többé-kevésbé teljes pompájában megmaradt. Ez azért érdekes, mert török kollégáim szinte szabadkozva (de azért nagyon büszkén) szoktak beszélni a menza (és a főépület) rendkívüli külsőségeiről, mert hát persze ők is megállás nélkül sajnálkoznak a felsőoktatás alulfinanszírozásán. Nos, e tárgyban engem nem tudnak "felül"-sajnálni. Sajnos. 

Azok kedvéért, akik ide készülnek: az Isztambuli Egyetem gyökerei 1453-ra vezethetők vissza, szultáni alapítással jött létre, majd mai szervezeti formáját Atatürk felsőoktatási reformja adta meg (1933-ban). 

A napi menü: leves, saláta, főétel, nasi.

Az utcán sétálva ebbe botlottam bele: Nagy Konstantin palotája.

Mintegy 1700 éves épület, persze felújítva: belül nem bontja meg a nagy teret se emelet, se hajók. Alulról ráadásul fűteni is lehetett. Lenyűgöző ez is. 

De ez az épület nem Isztambulban van, hanem Trierben, Németországban. Igen, az elmúlt két napot Trierben töltöttem (szakmai rendezvényen), ami gyenge 2500 kilométerre van Isztambultól és egykor Augusta Treverorumnak hívták. Nagy Konstantin, amikor még nem egyedül "ült" a Római Birodalom trónján, a birodalom nyugati részén uralkodott és itt volt a székhelye. Nem Treverorum volt a legnyugatibb csücsök, mert Britannia is az övé volt, de azért majdnem. E palota is, és számos más épület(rom), fürdő, akvadukt tanúskodik a római császár uralkodói székhelyéről. Aztán sok-sok háborúval, intrikával és császári kivégzéssel tarkított időszak után, miután egyedül maradt, megalapította Konstantinápolyt (a görög Byzanthionból) és áttette székhelyét is oda. 

Nos, nekem egy fél napba telt, mire a két császári székhely közötti utat megtettem. Az ő átköltözése Treverorumbol Constantinopolisba biztos hónapokig tartott - volna, ha nem használják a csillagkaput.

Bizony, az isztambuli Gülhane parkban van kiállítva... Szerencsére Szulejmán már nem tudta használni, mert a velenceiek elvitték az irányítópaneleket, de lassan igazán megkereshetné valaki azokat is.